Az Alba Regia SC klubtörténetét, egyben a Székesfehérvári karate történetét Sensei Kovács Ferenc segÃtségével próbáljuk felidézni.
Sensei Kovács Ferenc 4.Dan

KlubvezetÅ‘ - Sensei mesélne a kezdetekrÅ‘l, a harcművészetek meghonosÃtásáról itt a városban? Hogyan került kapcsolatba a karatéval, milyen volt akkoriban karatét gyakorolni?MielÅ‘tt a választ elkezdeném megjegyzem, hogy nem kÃvánok tiszteletlen lenni korábbi mestereimmel szemben, amiért a szövegben Å‘ket a rangjuk nélkül a nevükkel emlÃtettem. Ezt a legnagyobb tisztelettel megteszem most:
Shihan Furkó Kálmán a Magyar Kyokushin Karate Szervezet alapÃtója
Hanshi Adámy István a Magyar Kyokushin Karate Szövetség elnöke
Shihan Mészáros Attila Svédországban élő mester a Nemzetközi Shinkyokushin Szervezet alelnöke.Akkoriban még nem beszélhettünk igazi harcművészeti életről, bár a Fehérváron, rendőrségen volt cselgáncsoktatás.
A karatét nem itt a városban kezdtem gyakorolni, de miután visszakerültem a folytatni akartam a gyakorlást, ezért megszerveztem az első fehérvári klubot.
A középiskola ideje alatt versenyszerűen kajakoztam, aztán Szegedre kerültem tanulni, ahol idővel rájöttem, hogy a tanulmányaim mellett a kajakozást nem tudom számomra megfelelő szinten folytatni.
Középiskolás koromban egy-két újság cikkben számolt be arról, hogy létezik a világon egy „gyilkos†sportág, és azt is megÃrták, hogy ez a veszélyes sport a nyugati kapitalista rendszer terméke, emellett még számos egyéb jelzÅ‘vel is illették, mert akkoriban ilyen dolgokat nem lehetett csak úgy elfogadni.
Ez a sportág, a karate – a verekedés, a fegyver nélküli harc művészete felkeltette a figyelmem és attól kezdve minden hÃrre kÃváncsi voltam ezzel kapcsolatosan.
A karatéval 1973-ban Szegeden ismerkedtem meg, a kollégiumban vietnami szobatársaim voltak. Egyszer egy nagy verekedés után elmondták, hogy Å‘k mit csináltak volna hasonló helyzetben – aztán egyre jobban érdeklÅ‘dni kezdtem és rájöttem, hogy az, amit Å‘k gyakorolnak az sokban hasonlÃt a karatéra.
Aztán sikerült az akkori Jugoszláviából beszerezni egy karate könyvet – akkor még nem is tudtam, hogy késÅ‘bb én ezt a stÃlust fogom gyakorolni – ez Masutatsu Oyama egy kisebb könyve volt a „Vital Karateâ€.
Miután megkaptam, elkezdtük nézegetni, nagyon tetszettek a képek és ezek alapján kezdtünk gyakorolni. Akkor még nem beszéltünk Kyokushin stÃlusról, csak egyszerűen karatéról és már annak is örültünk, hogy volt ez a könyv, amibÅ‘l lehetett gyakorolni.
Felfedeztük, hogy a vietnami Å‘si harcművészet a „Vaâ€, ez a Dél-kelet ázsiai kung-fu tÃpusú harci módszer, amit a szobatársaim gyakoroltak hasonlÃt a karatéra. Ezért elkezdtünk közösen gyakorolni, közben lapozgattuk a könyvet és az abban található tematika alapján végigvettük a technikákat.
KésÅ‘bb a katonaságnál 1975-ben – ahol közvetlenül elÅ‘ttem Furkó Kálmán hivatásos katonaként szolgált és nevét gyakran emlegették - találkoztam még néhány gyakorlóval. Birtokba vettük az akkor épülÅ‘ tornatermet és ott folytattuk a gyakorlást. IdÅ‘közben külföldi rokonaimtól is kaptam könyveket, Ãgy már többféle stÃlusról volt könyvünk /kyokushinkai, shotokan, vado ryu, sankukai/ . A különbözÅ‘ lépéseket, alaptechnikákat a könyvekben található rendszerezés alapján gyakoroltuk. Vida László, akkori gyakorlótársam, leszerelése után Budapesten csatlakozott a „Kecskés-féleâ€, Shotokan-t gyakorló csoporthoz, engem pedig levélben tájékoztatott a gyakorlás menetérÅ‘l. Akkor még csak álmodozhattam a távolból, hogy majd a leszerelés után, valahogy én is csatlakozom hozzájuk.
Közben ez a barátom felfedezett egy még jobb gyakorlóhelyet, egy még jobb stÃlust, ahol KO és teljes érintés van, megismerkedett Adámy Istvánnal , elkezdett a TF-en általa vezetett 4-5 fÅ‘s csoportba járni.
Leszerelésem után hetente háromszor jártam fel Budapestre a TF-re Adámy Istvánhoz gyakorolni – ez volt az egyetlen lehetÅ‘ségem, hogy bekapcsolódjak a karate életbe. Ott mi a Kyokushin stÃlust gyakoroltuk. Ekkor már szervezett formában gyakoroltunk, nemcsak a könyvek képei alapján.
Åk közben tartották a kapcsolatot Furkó Kálmánnal is, aki Szolnokon élt. Ugyanebben az évben (1976) Magyarországra érkezett Mészáros Attila Svédországban élÅ‘, magyar származású karate mester és övvizsgát tartott, ahol le is vizsgáztam 10.kyu fokozatra.
Mivel nagyon megterhelÅ‘ volt a folyamatos utazgatás, 1976 Å‘szén létrehoztam Székesfehérváron az elsÅ‘ gyakorlócsoportot, ami a régi kajakos barátaimból állt, köztük volt Koczor Attila is. Egyik ismerÅ‘se révén /Végh László testnevelÅ‘ tanár/ sikerült a József Attila Gimnáziumban termet szerezni. Kis idÅ‘ múlva hÃre ment ennek és egyszer csak elkezdtek egyre többen érdeklÅ‘dni, Ãgy rövid idÅ‘n belül 10 fÅ‘re nÅ‘tt a létszám. Akkor csatlakoztak a csoporthoz a jelenleg is Budo sportokban aktÃv egyéniségek, mint pl. Budán László és Joháczi József és nem sokkal késÅ‘bb Csikesz László.
- A BudoPass-ának sorszáma is arra utal, hogy igen korán csatlakozott a szervezethez. Jól tudom?Igen jól tudja, Furkó Kálmán és Adámy István után én kaptam a 3-as sorszámot.
- A mostanihoz képest milyenek voltak akkor a lehetőségek?A karate akkoriban nagyon népszerű volt, volt olyan időszak, amikor a városban négy csoportunk is volt.
Mi rövidesen az Ikarusz Sport Egyesületbe kerültünk. Köszönet ezért akkori patrónusunknak dr. Kövics Tibornak. Akkoriban nagyon kevés információ állt rendelkezésre a karatéról, ezért kezdetekben komoly ellenállás fogadta a hivatalos sportszervek részéről , mivel mégis sokan akartunk gyakorolni, hát hagyták.
A feltétel az volt, hogy létrehozzuk az egyesületen belül a cselgáncs szakosztályt – a cselgáncs olimpiai sportág volt, ezért volt fontos, hogy legyen a városban is.
Az oktatáshoz segédedzÅ‘i tanfolyam kellett, viszont akkor csak cselgáncs segédedzÅ‘i tanfolyam volt, Ãgy azt végeztük el, megszereztük a sárga övet,
Koczor Attila ezután kezdett cselgáncsot is tanÃtani.
Ma már kialakult rendszerek vannak, edzÅ‘termek és edzÅ‘k várják a jelentkezÅ‘ket, akik sokkal gyorsabban tudnak tanulni, haladni, mint mi régen. Nekik már nem kell gondolkodniuk azon, hogy hogyan kell végrehajtani egy-egy technikát, kész technikai rendszer várja Å‘ket, és megmondják nekik, hogy hogyan lehet elsajátÃtani az adott stÃlust. Ráadásul a jelentkezÅ‘k rengeteg stÃlusból választhatnak. Régen kevesebb stÃlus volt, egy-egy gyakorlócsoportba többen jártak, ezek a csoportok vállalati egyesületekhez tartoztak. A szakosztályok sokféle támogatást kaptak. Könnyebb volt az oktatás és a Dojo fenntartása is, sok jelentkezÅ‘ volt és a gyakorlók általában kitartóbbak voltak.
Ma nehezebb a helyzet, nagy a kÃnálat, vannak divatos, felkapott stÃlusok, ahol több a jelentkezÅ‘, ráadásul versenyzÅ‘ket is nehezebb toborozni.
Akkoriban a körülmények jobban kedveztek a sportnak, az egész élet jóval kiszámÃthatóbb volt. Ma sokan élnek létbizonytalanságban, sokaknak nem jut pénze, ideje arra, hogy sportolhasson.
- Mennyi ideje tanÃt? 1973-ban kezdtem gyakorolni, és ’76 óta tanÃtok itt, ami azért különleges, mert Székesfehérvár volt az elsÅ‘ vidéki város, ahol megkezdÅ‘dött a Kyokushin oktatás.
A 30 év alatt több száz tanÃtványom volt. Ezért ha a városban sétálok nagyon sok ismerÅ‘s arcot látok.
- Megkapta ettÅ‘l a stÃlustól, amit várt?Igen, megtaláltam, amit kerestem. Engem is, mint minden fiatalt, hajtott a kalandvágy, szerettem volna új dolgokat megismerni, vonzott a küzdelem, a harci tudás, az erÅ‘ – ebben a stÃlusban megtaláltam mindezt. Már az elsÅ‘ karate könyvem is errÅ‘l a stÃlusról szól, bár akkor még nem tudtam, hogy én is ezt a stÃlust fogom tanulni és oktatni. KésÅ‘bb egyre jobban megtetszett ez a full contact karate stÃlus. Hat évet versenyeztem a kezdeti idÅ‘kben, hogy a verseny tapasztalataimmal is segÃthessem a késÅ‘bbi tanÃtványaimat.
- Mit mondana el a Kyokushinkai karatéról azoknak, akik még nem ismerik?A stÃlus legfontosabb jellemzÅ‘je, hogy a leghatékonyabb technika oktatására, kivitelezésére törekszik, de fontos a stÃlusra jellemzÅ‘ mozgáskultúra oktatása, elsajátÃtása és a mozdulatok pontos, hatékony kivitelezése is.
Emellett a verseny centrikusság is meghatározó, a Kyokushin karate a full contact küzdelemre készÃt fel, ahogyan teszi ezt több más harcművészeti ág is.
Ha az a cél, hogy feljussunk egy hegy tetejére, tudjuk, hogy oda számtalan ösvényen elindulhatunk, felfelé haladva viszont egyre kevesebb irányba folytathatjuk utunkat. Végül bármelyik úton is indultunk, ugyanarra a csúcsra érkezünk. Sok út van, de magasabb szinten a budo sportok mozdulatai hasonlÃtanak.
Fontos tudni, hogy a Kyokushin stÃlusra jellemzÅ‘ kettÅ‘sség abból fakad, hogy ez egy tradicionális karate stÃlus, ezért az alaptechnikákat, katákat nagy hangsúllyal oktatja, melynek a lényege a képességfejlesztés a végsÅ‘ cél az igazi harci képességek kifejlesztése érdekében.
Viszont ezeket ilyen formában általában nem használjuk a versenyeken. Ezért fontos, hogy olyan technikákat is oktassunk, amik a versenyeken is hatékonyan alkalmazhatók. Ezért a versenyfelkészÃtés során már megváltozik a technikai repertoár és a gyakorlati eszköztár is /mint pl. homokzsák, pont ütÅ‘kesztyű, ütÅ‘párna/.
- Mit mondana zárszóként?Végezetül megemlÃtem egyesületemet az
Alba Regia SC-t, ahol már több mint 30 éve otthonra találtunk.
A sportklub Karate Szakosztályát
Hegedűs István alapÃtotta
Csárádi László segÃtségével, aki az akkori ARÉV-nél dolgozott és az elsÅ‘ Szakosztály VezetÅ‘nk lett.
Rövid idÅ‘ elteltével csatlakoztam hozzájuk és átvettem a klub szakmai irányÃtását.
Maradandó érdemeket szerzett az egyesületnél a karate meghonosÃtásában
Strasszer József, aki az akkori "top management" tagjaként támogatott bennünket.
Természetesen nagyon jó a kapcsolatunk a jelenlegi egyesület vezetéssel,
Nagy Gáborral az élen.
EmlÃtem továbbá edzÅ‘kollégáimat
Kapás Zoltánt, akivel hosszú idő óta közösen dolgozunk és
Kollár Endrét, aki az utánpótlás nevelésben segÃt.
Ez úton is köszönöm nekik azt a kitartó és áldozatos munkát, amit az egyesület és a székesfehérvári karate érdekében tettek és tesznek folyamatosan.
Nem feledkezhetek meg egyesületünk és egyben Székesfehérvár eddigi legsikeresebb versenyzőjéről a négyszeres Európa bajnok
Németh Katalinról sem, aki ma már kétgyermekes családanyaként, városunkból elkerülve, továbbra is rendszeresen gyakorolja a karatét.
Kovács Mónikát sem hagyhatjuk ki, aki sikeres ifi és junior küzdelmi versenyzés után katára váltott, abban a versenyszámban válogatott szintre jutott és Európa Bajnokságon II.helyezést után 2014-ben I. helyezést ért el.
Természetesen emlÃthetnék még számtalan nevet, akik szorgalmukkal, odaadásukkal, kiváló eredményeikkel beÃrták magukat a Székesfehérvári és országos karate történetébe, de nem teszem, mert bÃzom benne, hogy a weblap szerkesztÅ‘i idÅ‘rÅ‘l-idÅ‘re Ãrni fognak róluk.
A tanÃtványaimnak két szót szeretnék hangsúlyozni, melyre a korábbi munkahelyi vezetÅ‘m hÃvta fel a figyelmemet: desire (vágy) passion (szenvedély).
Úgy érzem ez a karatéra is nagyon igaz, mert meg kell, hogy legyen bennünk a vágy, vagyis a cél, amit el szeretnénk érni és ezt csak úgy érhetjük el ha minden, amit teszünk, azt szenvedéllyel tesszük.
Soha nem felejtem el a Sosay Oyamával történt első találkozásomat, ahol egy riport során megkérdezték tőle, hogy mit üzen a magyar fiataloknak.
Šerre azt válaszolta: Tiszteljétek a szüleiteket, nevelőiteket és az államotokat.
Érdemes ezen is elgondolkodni, mint ahogy azt magam is tettem a múltban és folyamatosan teszem ma is.[/size]
Never ever give up!
SOHA NE ADD FEL!