 |
Üzenetek írásához regisztrált tagnak kell lenned - jelentkezz be, vagy regisztrálj
attila (jan 02 : 13:41):Boldog Új Évet a csapatnak és kemény 2019-et a nyitó edzésen! Osu! Rabatin Attila |
|
|
 Edzések helye és ideje:
Szent Imre Általános Iskola
(volt Petöfi suli)
Székesfehérvár
Budai út 4.
Gyermek:
Hétfö és péntek 17:00-18:30
Felnött:
Szerda 18:00-20:00
Hétfö és péntek 18:30-20:00 |
|
|
Klubunk szponzorokat és támogatókat keres a további még sikeresebb müködés érdekében! Részletes tájékoztatásért forduljanak a klubvezetöhöz vagy írjanak az fehervarkyokarate"kukac"gmail.com e-mail címre. |
|
|
|
| A KYOKUSHIN SZELLEMISÉGE
Hajtsd le a fejed!
A szemed szegezd magasra!
A nyelved használd mértéktartóan!
Tárd szélesre a szíved!
A szülök iránti tiszteletet mindig alapul véve légy mások hasznára!
Masutatsu Oyama
|
Masutatsu Oyama élete
Sosai Oyama 1923. július 27-én született Hyung Yee Choi néven délkelet-Koreában, egy Wa-Ryongri Yong-ch-myonchul Na Do nev? faluban, Kinje városa közelében, nem messze Gusantól. A falu a Sárga tenger közelében helyezkedik el, amit évszázadokon át uraltak a kínai és japán kalózok, akik végig pusztították a partvonalat.
A fiatal Hyung Yee-t egyike volt azon szerencséseknek Cholapuk Do tartományban, aki a Yangban klánhoz tartozva, arisztokrata családból származott. Apja, Sun Hyang, akárcsak Hyug Yee és három fiútestvére, szokatlanul erÅ‘s testfelépÃtésű volt. A meglehetÅ‘sen jómódú családnak nagy vidéki birtoka volt, sÅ‘t, a családfÅ‘ Kinje elöljárói tisztét is betöltötte.
A Yongyee Ãltalános Iskolába vezetÅ‘ út keskeny volt és poros, Hyung Yeenek, akárcsak a többi gyermeknek, végig kellett gyalogolnia a tÃz kilométert. Hatvanan jártak egy osztályba, az iskola összlétszáma mintegy négyszáz tanuló volt. Tizenhárom éves korában nagynénjéhez költözött Söulba, hogy ott folytassa tanulmányait.
  CHABEE
Hyung Yeet nem igazából érdekelte az, amit az iskolában tanult. Sokkal jobban szeretett a szabadban lenni, halászni, úszni a barátaival. Az egyetlen dolog, ami nagyon érdekelte, az a sport, az atlétika volt. Részt vett futballmérkÅ‘zéseken és terepfutó-versenyeken is. Bár nem mutatott különösebb érdeklÅ‘dést, mikor testvérei tá akarták venni, hogy próbálkozzon az ökölvÃvással, egy Chabee nevű harci művészeti stÃlus felkeltette a figyelmét. Kilencéves korától foglalkozott a Chabee-val, és igen ritkán fordult elÅ‘, hogy kihagyott volna akár egyetlen edzést is. A Chabee a Koryo-korszakból származik (912-1392). A Koryo-korszakot megelÅ‘zÅ‘en a Koreai-félszigetet a Silla uralkodócsalád egyesÃtette. A Silla-korszak végén használatos harci technikák a kÃnai és koreai harci művészetek keverékébÅ‘l származtak, fÅ‘leg kÃnai kéztechnikákkal. Sokban különböztek a régi koreai stÃlusoktól, amik számos fej,- könyök- és lábtechnikát alkalmaztak. A Koryo-korszakban a félsziget gazdaságilag és kulturálisan is felvirágzott. Ugyanebben az idÅ‘ben alakult ki az úgynevezett tizennyolc technika. KésÅ‘bb újabb rendszert, a harminchat technikát dolgozták ki, majd mindkét rendszerbÅ‘l létrejött a Chabee.
 A BÃLVÃNY
Hyung Yee elsÅ‘ bálványa egy Shirum-birkózó volt. A Shirum a japán szumó birkózás koreai változata. Minden nyáron a betakarÃtás idején megrendezték a Termés Ãœnnepét, aminek csúcseseménye a nagy Shirum-bajnokság volt. Rengeteg birkózó érkezett a versenyre, fÅ‘leg Korea északi területeirÅ‘l. Sok erÅ‘s arató jött ide összemérni erejét a szomszédos területek erÅ‘s embereivel. Több éve egy kemény, délrÅ‘l származó férfi uralta a mezÅ‘nyt. Å lett Hyung Yee bálványa, követte is mindenfelé a ceremóniákon, amik szintén részei voltak az ünnepségnek. Mikor a birkózó újra megnyerte a versenyt, kihÃvott mindenkit: bárki megküzdhetett vele. Mikor senki sem fogadta el a kihÃvást, újra megkérdezte a jelenlévÅ‘ket, ezúttal viszont arrogáns, sértÅ‘ hangnemben, hogy van-e, aki ki merészel állni ellene. Ekkor egy kis termetű, vékony alkatú, negyven körüli észak koreai férfi lépett elÅ‘. Hyung Yee ismerte Å‘t, hiszen apjának dolgozott, a családi birtokon. Tudta róla, hogy egy nagyon szerény, igen tisztességes ember, és Yinek hÃvják. Yi sok történetet mesélt neki a messzi északról. Senki, Hyung Yee sem gondolta volna, hogy Yinek bármi esélye lenne a bajnokkal szemben. A birkózó úgy gondolta, gyors és könnyű gyÅ‘zelemre számÃthat; elÅ‘rerohant, neki a kis embernek, ám ekkor egy nagy erejű csapás érte egyenesen az arcán. Az ütés a földre döntötte; miután ez többször megismétlÅ‘dött, a birkózónak fel kellett adnia a küzdelmet, sÅ‘t a közeli kórházba kellett szállÃtani. Hyung Yee új bálványt talált magának, talán ez az esemény is befolyásolta késÅ‘bbi életét, ugyanis soha nem fordult elÅ‘, hogy Yee kitért volna bármilyen kihÃvás elÅ‘l. Megpróbálta rávenni Yit, hogy tanÃtsa Chabee-ra. Próbálkozása némi idÅ‘ és unszolás után sikerrel árt. Egy új világ nyÃlt meg elÅ‘tte? Két évig tanÃtotta Yi, mindaddig, mÃg szerzÅ‘dése a birtokon végzett munkára le nem járt.
Hyung Yeet nagyon bántotta, hogy elveszÃti edzÅ‘jét, ugyanakkor büszke volt és elbizakodott. Yi felügyelete nélkül Yee továbbra is nyughatatlan gyermek maradt. Mivel termetre sokkal nagyobb volt, mint a korabeli gyermekek, gyakran kényszerült arra, hogy segÃtsen barátain, akár verekedésben is, néha akár három évvel idÅ‘sebb ellenfelekkel szemben is. A barátai "KisfÅ‘nök"-nek nevezték. Nyughatatlansága és a néha ehhez társuló meggondolatlanság a lányokkal szembeni naiv érdeklÅ‘désében is megnyilvánult. Egyszer játék közben véletlenül eltalálta az "iskola szépét" egy kÅ‘vel. Mikor a lány tiltakozott, Yee hirtelen karjába kapta és erÅ‘sen megölelte. Abban az idÅ‘ben ez a viselkedési mód elképzelhetetlen volt, Ãgy mikor apja tudomást szerzett a történtekrÅ‘l, Yeet nagyon szigorúan megbüntette. Hyung Yee ekkor eldöntötte, soha többet nem ad okot apjának, hogy megbüntesse. RendkÃvüli módon szégyellte magát, hosszú ideig nem tudta elfelejteni a történteket. Azon képessége azonban, hogy bajba keveredjen, kitartott még Szöulban is, ahová tizenhárom éves korába költözött, hogy továbbtanuljon. Rendszerint nyugodt természetű apja nagyon határozottan és keményen reagált fia vad viselkedésére, akárcsak a rendÅ‘rség. ValószÃnűleg ez vezette Hung Yeet arra, hogy eldöntse: ha végez, elhagyja hazáját és Japánba költözik.
PILÓTA ÃLMOK
1938-at Ãrtak és Hyung Yee tizenöt éves volt. Japán háborúban állt KÃnával, éppen készülÅ‘dött a második nagy offenzÃvára. Korea 1910. óta japán megszállás alatt állt. Az eltelt közel harminc év alatt a japánok határozott lépéseket tettek annak érdekében, hogy lerombolják Korea nemzeti karakterét. Az iskolákban japán nyelven oktattak (az idÅ‘sebb lakosság a mai napig beszél japánul), a neveket megváltoztatták a japán szokás szerint, a közigazgatás teljesen a japánok kezében volt. A fiatalok közül sokan Japánt vezetÅ‘ országként tisztelték, máshol, fÅ‘leg az északi területeken, állandó harcot folytattak a leigázók ellen, tüntettek, sÅ‘t háborúztak. Mint számos fiatal, Hyung Yee is arról álmodott, hogy pilóta lesz, olyan, mint Shin, Korea elsÅ‘ saját harcirepülÅ‘gép-vezetÅ‘je, aki a kÃnai-japán háborúban harcolt. Shin hÅ‘s volt sok koreai férfi szemében, a tizenéves Hyung Yee is úgy tekintett rá mint nagy hÅ‘sre. Magától ment Japánba - hogy saját eltökéltsége vitte, vagy elküldték, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy feltétlen szükséges volt a változás számára. RepülÅ‘s pályafutása azzal kezdÅ‘dött, hogy elfogadták jelentkezését a Yamanashi Ifjúsági Repülési Intézetbe. Ez az iskola fiatal fiúk számára létrehozott katonai akadémia volt, Tokiótól délkeletre, a Yamanashi kerületben. Yee repülÅ‘gép-technikusnak tanult. Néhány év múlva, anélkül, hogy befejezte volna tanulmányait, ismeretlen okból otthagyta az iskolát.
 ÚJ NÉVEN
A biztonságos életnek hirtelen vége lett. Hyung Yee egyedül volt, szállás nélkül Tokió, a nagyváros poklában. Járta a szálláshelyeket, de sehol sem tudott szobát bérelni. Végül, teljesen kimerülve, a honvágytól gyötörve rá kellet jönnie, hogy Å‘ csak egy nemkÃvánatos koreai egy idegen országban. De a legyÅ‘zöttségnek ebben a pillanatában összeszedte magát, és eldöntötte: érvényesülni fog valamilyen más területen - mivel most már lehetetlenné vált számára, hogy pilóta legyen. (EttÅ‘l kezdve Hyung Yee szÃve mindig nyitott volt a külföldiek, "idegenek " számára) Végül sikerült egy szobát bérelnie az Oyama családnál, Tokió külvárosában. Åk is koreai származásúak voltak, és megsajnálták elveszett honfitársukat. A fiatal Hyung Yee ekkor nevét is megváltoztatta, felvett egy japán nevet. Ez megszokott dolog volt Japánban a koreai bevándorlók körében. Lehetséges, hogy a konzervatÃv japán társadalom könnyebben elfogadta Å‘ket Ãgy. A család neve után, amelyik szállást adott neki, Yee a Masutatsu Oyama nevet vette fel. A család két fia, Shigeru és Yasuhiko késÅ‘bb tanÃtványai lettek és magas beosztást töltöttek be a Kyokushin szervezetben.
Masutatsu Oyama, vagy ahogy barátai nevezték, Mas, a Takushoku egyetemen kezdett, ami hÃres volt a harci művészetekben való résztvevÅ‘irÅ‘l. Ez volt az a hely, ahol a Shotokan karate is szilárd bázist talált. A fiatal Mas dzsúdóval kezdett, és újrakezdte ez ökölvÃvást is. Egyszer véletlenül tanúja volt egy karate edzésnek, és teljesen a hatása alá került Teljesen más volt a légkör , a technikák mások voltak, mint azok, amiket addig látott. Megkereste a Shotokan legfÅ‘bb dojóját Zoshigayában, Tokió Toshima-ku negyedében, Mejiróhoz közel, hogy a legjobb oktatók vezetése alatt tanulhasson. A dojót Yoshitaka "Giko" Funakoshi vezette, annak a Gichin Funakoshinak a második fia, aki bevezette a karatét Japánban.
Giko felügyelete alatt Oyama két éven át lelkesen edzett minden nap. Az elszigetelÅ‘dés és egyedüllét, amiben külföldi származása miatt volt része, még elhivatottabbá tette. Hogy állni tudja tanulása költségeit, és hogy több olcsóbb ételt tudjon vásárolni, az iskola éttermében mint segéd helyezkedett el. Kemény élet volt, csupa munka, tanulás és edzés, reggel öttÅ‘l este nyolcig. Az iskolaigazgató nagyon meg volt elégedve a munkájával. A fiatal koreai igényessége a tisztaság és rend iránt mindig kifejezett volt, szinte pedánsnak volt mondható. A szakács viszont nem mindig örült, mikor a csupa zsÃr lábasait patyolattisztán találta. Oyama mintegy harmincperces beszédben szokta ecsetelni tanÃtványainak, milyen fontos a fürdÅ‘k tisztasága. ValószÃnűleg ebben az idÅ‘ben, 1941-42-ben kezdett Nei-Chi Sónáll (ChoHyung Ju) edzeni.
So szintén koreai volt, ugyanabból a tartományból származott, mint Oyama. Å a Goju-ryu stÃlust tanÃtotta, egyike volt Gogen Yamaguchi legjobb tanÃtványainak. Hamar bartságot kötöttek, és Oyama két évig tanult So irányÃtása alatt. Oyama ekkor, második dan fokozattal, tizenhét-tizennyolc évesen hagyta ott a Shotokan stÃlust, valószÃnűleg kizárólag szociális okok miatt. A hátrányos kisebbséghez tartozott, valójában egy idÅ‘sebb koreai társaságát kereste, aki pótolhatja számára az apát. Oyama mindig szeretettel beszélt arról az idÅ‘rÅ‘l, amikor Shotokannal foglalkozott, és a benyomásokról, amik a valódi mester, Funakoshi részétÅ‘l érték.
 HARCI MÅ°VÉSZETEK ÉS VALLÃS
Bár hatalmas erejű ember hÃrében állt, Nei-Chju So nagy filozófus is volt, elmélyült szellemi ismeretekkel és szokatlanul erÅ‘s jellemmel. RendkÃvüli hatással volt Oyamára; amellett, hogy Goju-ryu karatét tanÃtott neki, a Buddha-hÃvÅ‘ Nichiren szektába is beléptette. A Nichiren filozófiája hangsúlyozza, hogy a harci művészet és a vallásos emelkedettség együvé tartozik.
Mas Oyamát besorozták katonának, emiatt meg kellett szakÃtania egyetemi tanulmányait. Egy Tokió melletti repülÅ‘téren szolgált a földi személyzetnél. Azon tulajdonsága, hogy bajba keveredjen, továbbra is kÃsértett. Letartóztatták, miután leütött egy tisztet, de ártatlannak, bizonyult, mivel kiderült, hogy a tiszt provokálta az összetűzést. A Csendes-óceánra vezényelték, de mielÅ‘tt elszállÃtására sor kerülhetett volna, a háború véget ért. Ekkor huszonkét éves volt, elhivatottságának és a kemény edzésnek köszönhetÅ‘en a negyedik dan birtokosa.
A BAJOK FOKOZÓDNAK
| 1945. A háborúnak vége, Japán fájdalmas vereséget szenvedett komoly veszteségekkel. Oyama tele volt a kettÅ‘s hazafiság furcsa élményével. Részben, mert szülÅ‘hazája, Korea, megszabadulva ugyan a japán uralomtól, most az Észak és Dél közti összetűzésektÅ‘l szenvedett. Másrészt új hazája, Japán elvesztette a háborút az USA ellen, és ez nagyon bántotta. A háború és Tokió bombázása súlyos nélkülözést okozott, a legszükségesebb dolgoknak és a pénznek is hiányában voltak. Ilyen körülmények között Oyamát lelkiismeretlen honfitársai kétes szindikátusokba vonták be. Ezek a feketepiac és a védelmi pénzek virágzása révén elit életet éltek a háború sújtotta Japánban. Korea egyesÃtésének gondolata mellett is folyt az agitáció. Ezek mind olyan tevékenységek, amik tökéletesen fedték a valóságoz, és ahol például Oyama eredeti természetét ki lehetett használni.
|
Együttműködése a gengszterszindikátusokkal a fiatal koreait rossz irányba vezették. A rossz hatás és az amerikai katonákkal történt számtalan összetűzés eltompÃtotta Oyama ÃtélÅ‘képességét, túlzott reakciókat váltott ki belÅ‘le. A szabadságon lévÅ‘ katonák és tengerészek természetesen igyekeztek udvarolni a japán nÅ‘knek. Nem egyszer Oyama volt a megmentÅ‘, amikor bajok támadtak a túlságosan erÅ‘szakos udvarlókkal. A Kelet Superman-jének tartotta magát, a jó védelmezÅ‘jének. Sokaknak kellett a sorkatonák közül ráébredni, hogy nem könnyű dolog elkapni a kis koreait. Nem egy amerikai mondta róla: "Szerencse, hogy Japánban sem sok ilyen alak van, különben elvesztettük volna a háborút".
 LETARTÓZTATÃS ALATT
A kemény bombatámadások után, amelyek csúcsa a két atombomba ledobása volt Hirosima és Nagaszaki városára, japán teljes és egyoldalú kapitulációra kényszerült 1945. augusztus 15-én. Teljes volt a levertség a tűz pusztÃtotta Tokióban. A szégyen súlyos terhe nyomta a japánok vállát, és mikor a Birodalomnak le kellett mondania isteni felsÅ‘ségérÅ‘l az új alkotmány javára, a zavar teljes lett. A fiatal koreai Masutatsu Oyama élete csupa kétségbeesés volt. Az, hogy képtelen volt céljait elérni, és a háborút is elvesztették, szinte elviselhetetlen volt számára. Kapcsolatai a szindikátussal és a koreai kérdéssel foglalkozó politikai erÅ‘kkel felhÃvta rá a hadsereg figyelmét. Ãllandóan összetűzésbe keveredett az amerikai katonákkal és a konkurens szindikátusok tagjaival, aminek következményeként letartóztatták és bezárták hat hónapra. Apja szavai: "egy ilyen kölyök, mint te sohasem érhet el semmit" mindig a fülében csengtek, újra és újra rátört az önvád az életmód miatt, amit folytat. Ugyanakkor fokozódó önismerete révén kezdett kialakulni benne az elképzelés arról, mit is kezdjen az életével. Bár a megszállók megtiltották a harci művészetek gyakorlását, Oyama újrakezdte a karateedzéseket barátjával és mesterével, Nei-Chu Sóval. A Koenji negyedben edzettek egy dojóban. Nei-Chu Só egyszer a tÅ‘le megszokott komolysággal közölte tanÃtványával: "Most már mindent megtanÃtottam neked, amit tudok, immár erÅ‘sebb vagy nálam. Valójában erÅ‘sebb vagy a legtöbb embernél. Ha továbbra is úgy élsz, mint eddig, még több bajba fogsz keveredni és még több embert fogsz megölni. ElÅ‘bb-utóbb börtönben fogod végezni. A következÅ‘t ajánlom: menj el egy templomba és meditálj - gondolkozz azon, mit kezdj az életeddel".
HIRTELEN HALÃL
Oyama elgondolkodott azon, amit mestere mondott, és igazat adott neki. Eszébe jutott egy eset, ami nagyon nagy hatással volt rá. Táncversenyt rendeztek a tokiói Sano hotelben. A szálloda az amerikai tisztek szállásául is szolgált. Az esemény alatt verekedés támadt Oyama és egy magas japán között. Tudták Oyama ellenfelérÅ‘l, hogy verekedés közben gyakran kést is használ. Több gyilkossággal is gyanúsÃtották, de a rendÅ‘rségnek nem volt elég bizonyÃtéka ahhoz, hogy letartóztassa. A japán elvesztett a fejét, és természetesen kést rántott, mÃg Oyamának sikerült megÅ‘riznie nyugalmát. ElÅ‘re-hátra mozgatva a kést maga elÅ‘tt, a japán hirtelen rárontott Oyamára. Oyama védett és egy félelmetes erejű ütést mért ellenfele fejére. A japán halott volt, mielÅ‘tt a teste földet ért volna. Számos tanú látta az esetet, a bÃróság mindent figyelembe véve úgy döntött, hogy Oyamát provokálták és jogosan védte magát, Ãgy nem Ãtélték el. Mas viszont rendkÃvül tragikusan fogta fel az esetet és nem tudott szabadulni a hatásától. Egy dolog valakit megverni ember ember elleni küzdelemben, megölni viszont egészen más. KésÅ‘bb kiderült, hogy a gengszternek felesége és gyerekei vannak, Tokió külvárosában laknak. Mikor felkeresték Mast, és vádlón visszakövetelték a halott férjet és apát, Oyama közel állt hozzá, hogy szakÃtson a harci művészetekkel. Ekkor elment az özvegyhez a Kanto negyedbe és felajánlotta segÃtségét: dolgozni fog a farmjukon. Csak akkor tért vissza Tokióba, mikor az özvegy megesküdött, hogy el tudnak, boldogulni nélküle is.
 A FORDULÓPONT
Minderre visszagondolva, elmerülve sötét gondolataiban a börtönben, újra és újra igazat adott Nei-Chu Sónak. Meg kellett találnia a módot, hogy saját kezébe vegye a sorsát és uralja az életét, ami határozottabb önuralmat is eredményez. Nei-Chu Só azt mondta ezzel kapcsolatban: "Legjobb lenne, ha elmennél. Vonulj vissza a természetbe, találd meg ott a helyed. Költözz egy hegyi kunyhóba, eddzed a tested és a lelked. Három év alatt valami mérhetetlenül nagyot tudsz alkotni. Ahogy a szólás tartja: addig üsd a vasat, amÃg meleg. Eddzd a tested, mÃg fiatal vagy, és nagy ember lesz belÅ‘led". FÅ‘leg az utolsó mondat ragadta meg az akkor huszonhárom éves Oyamát. Ráébredt, mi mindent adhat számára a karate, és ez olyan valódi életcélt jelentett, ami mindeddig hiányzott az életébÅ‘l. A karate nem csak örömteli edzés volt, aminek révén erÅ‘sebb lett, hanem azt is megmutatta, milyen naggyá tudja fejleszteni személyiségét, technikáját módszereit, és módot talál arra is, hogyan tudja továbbfejleszteni és terjeszteni a karatét. Nei-Chu Só szavai ráébresztették, hogy a karate nemcsak fizikai erÅ‘t ad számára, hanem szellemi erÅ‘t és azt a célt, amire mindig vágyott. Az út, ami rá várt, hosszú volt és kemény munkával teli, de Oyama most már fel volt készülve mindenre, bármit feláldozott volna új elképzeléseinek teljesÃtéséért.
Már 1946 Å‘szén megpróbált egy saját dojót nyitni: az Eiwa Karate-Do intézetet Sugamiban, Tokió közelében. Közel volt Nei-Chu So dojojához. Sajnos pár hónap múlva be kellett zárnia - talán azért, mert a harci művészetek gyakorlását az amerikaiak betiltották, talán a börtönmúltja miatt. Oyama meglátogatta Eiji Yoshikawát és Shiro Okazit, akiknél a buddhizmust tanulmányozta. Mindketten hÃres Ãrók és történészek. Yoshikawa Ãrta a legismertebb japán regényt, a “Musashiâ€- t. Ez a könyv Oyama abszolút favoritja, amibÅ‘l gyakran merÃtett ihletet és amit nagyon sokszor idéz.
A Yamanashi negyedben, Tokiótól délkeletre található a Minobu hegy. Ugyanazon a területen van, mint a repülési akadémia, ahol Oyama 15 évesen, mikor elÅ‘ször jött japánba, megkezdte tanulmányait. Minobuban merÃtette az ihletet Miyamoto Musashi, a szamuráj világhÃrű kétkardos technikájához, a Nito Ryuhoz, a tizenhetedik században. Oyama érkezését a hegyoldalban lévÅ‘ buddhista templomban elÅ‘re elÅ‘készÃtették. Szigorú munkarendet Ãrtak elÅ‘ számára, ami az edzések mellett favágásból, vÃzhordásból és más munkákból állt. De Oyama egy idÅ‘ után úgy érezte, túl kevés ideje jut edzésre, és három hónap múltán visszatért Tokióba.
Kevéssel Tokióba való visszatérése után részt vett a háború utáni első karatebajnokságon, az Összjapán Bajnokságon. Ugyanabban az évben vonták vissza a megszállók a karate gyakorlására kivetett tilalmat. A versenyt Kiotóban rendezték meg a Maruyama Főiskolán és a győztes Mas Oyama volt.
Az ezt követÅ‘ évben, kétévi ismeretség után, Oyama feleségül vette Chiyako Fujimakit. Chiyako magas, karcsú lány volt, aki állÃtólag fiatal korában megnyerte a "Miss Tokió†szépségversenyt. Hamarosan megszületett elsÅ‘ kislányuk. Összesen három gyermekük született, Oyama nagy csalódására mindhárom lány. Annak ellenére nagyon szerette gyermekeit, hogy mindig egy fiúra vágyott, aki utóda, örököse lehetett volna. Oyama egy támogatóra is talált ugyanabban az évben, egy liberális politikusra, Senichiro Ozawára. Együtt döntöttek úgy, hogy hallgatnak Nei-Chu So tanácsára - egy ezernapos kemény hegyi edzést terveztek Oyama számára.
 AZ IZZÓ VAS ÖSSZEKOVÃCSOLÃSA
Oyama és tanÃtványa, Yashiro felment a Kiyosomi-hegyre. Chiba tartományban, a Bonson félsziget csúcsán, félúton a 386 méter magas hegyen, felépÃtettek egy kunyhót. A hegy gyönyörű volt, tölgy és juhar borÃtotta, remek kilátás nyÃlt a Csendes-óceánra. A helynek szellemi értéke is volt Oyama számára: itt alapÃtotta Nichiren Shonin a Nichiren szektát 1253. április 28-án. A buddhista hitbe Nei-Chu vezette be Oyamát öt évvel korábban. Nichiren Shonin Dozin Oshu tanÃtványa volt tizenkét éves korában, majd húszévi kemény és emberpróbáló után Shonin kinyilatkoztatta az új hitet, ami a Kiyosomi hegyen született. A Hokke-Shu nevet adta neki. A Seijoji templom, ahol Nichiren elmélkedett, ma is áll; Oyama ezt választotta aszketikus rezidenciájának.
A kunyhóban nem volt villany és gáz. Oyama és tanÃtványa magával vitte a Musashi regénygyűjteményt, volt egy lándzsájuk, egy kardjuk, egy puskájuk és néhány konyhai eszközük. Talán néhány buddhista Ãrás volt még velük.
A kezdet kemény edzéssel telt, viszont az elszigeteltség a hegyek között kezdett nyomasztóvá válni számukra. Az egyedüllét és a vadon hangjai félelmet keltettek bennük. Nyugtalanul aludtak, rémálmaik voltak és egyre inkább érezték a civilizáció kényelmének hiányát, bár a kezdetektÅ‘l azzal foglalkoztak, hogy magukat minél inkább megkeményÃtsék. Az edzés reggel ötkor futással kezdÅ‘dött, amit gyakran rövid vágták követtek felfelé a meredek lejtÅ‘kön. Ezután gyakorlás a fára szerelt makiwarával, minden technikát ezerszer ismételve. Délután erÅ‘fejlesztés: súlyként sziklákat használtak. Homokzsák, majd szabad küzdelem következett. Oyama jól tűrte a kemény, egyszerű életet, tanÃtványa viszont kevésbé. Egy éjszaka elmenekült. Oyama ettÅ‘l kezdve teljesen egyedül maradt a hegyi kunyhóban. Megváltás volt, mikor barátja, Kayama havonta egyszer megérkezett az élelmiszer-utánpótlással és más szükséges dolgokkal Tateyama városából. Támogatója havonta egy ötdolláros csekket küldött, hogy fedezze költségeit. Az egyedüllét és a nehézségek arra késztették Oyamát, hogy még keményebben eddzen. A reggeli futás továbbra is folytatódott, utána az alapok gyakorlása. A délután kizárólag a karateedzés ideje volt. Ez idÅ‘ alatt fejlesztette ki máig hÃres törési technikáit. Ugró rúgásokat gyakorolt gyorsan növÅ‘ lenbokrok fölött: ahogy a bokrok nÅ‘ttek, egyre magasabbra és magasabbra kellett ugrania. Este elmélkedett és hangosan fölolvasott a buddhista Ãrásokból. Hogy meditációi során könnyebben össze tudja fogni gondolatait, egy falra rajzolt körre koncentrált. Gyakran játszott bambuszfuvolán vagy festett az ilyen estéken. Már ebben az idÅ‘ben a kört és a pontot mint saját karatéja elvi alapját kezelte. Ez a gondolat még a tizenhatodik századból eredt, de Oyama gyakran alkalmazta az elvet arra, hogy érthetÅ‘vé tegye küzdÅ‘elméletét. Azt a célt tűzte ki maga elé, hogy elég erÅ‘ssé váljon ahhoz, hogy képes legyen megbirkózni egy bikával, csak a puszta kezét használva. Tudta, ha ez teljesül, az meghozza a hÃrnevet számára. Végül azonban Å‘ sem bÃrta tovább a magányt, és kételkedni kezdett tervei sikerében. Az egyetlen valaki, akiben megbÃzott, barátja és mestere, Nei-Chu So volt. Oyama ezt Ãrta neki: "Ebben a civilizált korban nem kellene ennyire primitÃv módon edzenem. ha lehetÅ‘ségen lenne rá, sokkal hatékonyabban tudnék edzeni a városban. " Egy hónap múlva kapta meg a választ ami nagy fontos volt számára. Mélyen felzaklatta válasz. Ráébredt mi mindenen kell keresztülmennie ahhoz, hogy jellemét és önuralmát átformálja, hogy Japán legerÅ‘sebb karatekájává váljon. Leborotválta haját és szemöldökét, a levél új ösztönzést adott az edzésre. Bármikor, amikor újra kétségek kezdték gyötörni, újraolvasta a levelet, erÅ‘t merÃtett a Musashiról szóló könyvbÅ‘l és a meditációból. A kegyetlen edzés eredményei kezdtek megmutatkozni; testileg, szellemileg erÅ‘sebb lett hónapról hónapra. Önbizalma hihetetlenül megnÅ‘tt, mikor egyik este képes volt kettétörni egy követ, amivel korábban sikertelenül próbálkozott. Haja, akárcsak bajusza, hosszúra nÅ‘tt; háromszor kellett leborotválnia szemöldökeit, mielÅ‘tt véget ért volna hegyi élete.
 VISSZA A CIVILIZÃCIÓBA
Az előzőleg tervezett hároméves hegyi élet helyett Oyamának tizennyolc hónap után vissza kellett térnie, mivel támogatójától már nem érkeztek a csekkek, szponzora egy politikai botrányba keveredett. Oyama elhatározta, véghezviszi tervét, megpróbálkozik a bikák elleni pusztakezes küzdelemnek és erre ez volt a megfelelő pillanat. Tele volt önbizalommal, megtanulta kordában tartani magát, hatalmas fizikai erejét. Oyama leereszkedett a hegyről a civilizáció, Tateyama városa felé.
ÉrdeklÅ‘dését, hogy van-e lehetÅ‘sége erejét bikákon kipróbálni, elÅ‘ször nem vették komolyan a tateyamai vágóhÃdon. Némi kitartás árán végül lehetÅ‘séget kapott az elsÅ‘ próbálkozásra, egy 450 kilós bikával. Az elsÅ‘, rettenetes ütést sikerrel a bika homlokára mérte. Az fejvesztetten rohanni kezdett, orrán-száján dÅ‘lt a vér, de az ütés nem ölte meg. Miután levágták, kiderült, hogy a koponyája betört. A mészárosok adtak Oyamának egy második lehetÅ‘séget. Ezúttal az állat térdre rogyott, de ez volt minden, ami történt. Egy farmer azt a tanácsot adta Oyamának, hogy inkább törje le a szarvait, ami sikerült is néhány kÃsérlet után.
Az akkor huszonhat éves Oyama 1950 elején tért vissza Tokióba. HÃrneve egyre nÅ‘tt, ahogy terjedt a szóbeszéd hatalmas erejérÅ‘l. Az Összjapán Bajnokság bajnoki cÃme, a hegyi edzések és a bikaszarvak letörése nagyon népszerűvé tették. Sokkal érettebbnek érezte magát, önbizalma megnÅ‘tt. TestÅ‘rként kezdett dolgozni a koreai követségen. 1951-ben mint oktató dolgozott a US Army különbözÅ‘ bázisain. A Kyokushint egyes bázisokon egészen a hatvanas évek közepéig oktatták. Oyama újra elkezdte a dzsúdóedzéseket, hogy a dobásokat és fogásokat gyakorolja. Összesen mintegy négy évig edzett a Sone dojóban, és megszerezte a 4. dan fokozatot.
 KÖRUTAZÃSON AMERIKÃBAN
1952. áprilisában a Chicago Profi Birkózó Szervezet meghÃvta Oyamát és a hawaii profi birkózót, Togót, hogy vegyenek részt egy birkózó bemutató körúton. A bemutató hatalmas sikert hozott, kitűnÅ‘ lehetÅ‘séget adott Oyamának arra, hogy a japán karatét bemutassa. A chicagói nyitóest után a csoport 32 államban tartott bemutatót, az USA-ban, Kanadában, Mexicóban és Kubában. Oyama három profi birkózóval küzdött meg pénzdÃjas küzdelemben, és mindhármat legyÅ‘zte. TÃz hónap és számtalan bemutató után Oyama hÃres emberként tért vissza japánba, mivel a japán sajtó folyamatosan követte a bemutató körutat. Technikai és kata-bemutatói kevésbé ragadták meg a nézÅ‘k figyelmét, annál inkább a fa- és kÅ‘törés. Sajnálatos módon az a félreértés, ami a mai napig követi a karatét, akkor született. Oyama a bemutatókat a Tameshiwarira alapozta – téglák és kövek törésére. Meg akarta gyÅ‘zni a világot arról, mekkora erÅ‘ rejlik a karatéban. Felismerte, milyen sokat jelent a népszerűsÃtés és a jó reklám ahhoz, hogy az elv el tudjon terjedni, és ezt a továbbiakban a tökéletesség szintjére emelte.
Miután visszaérkezett Japánba, 1952-ben egy filmes barátja felajánlotta, hogy felveszi küzdelmét egy bikával. Oyama felismerte, most itt az alkalom a nagy tettre, most gyÅ‘znie kell. Ha gyÅ‘z, a karate, amit csinál, világhÃrű lehet. Most meg lehet mutatni a kemény edzés eredményeit. Elfogadta az ajánlatot, ami azt jelentette, hogy egy három hónapos különleges edzéssel teli idÅ‘szak vár rá. Tanulmányozta a bikák szokásait és különösképpen gyengéiket igyekezett kiismerni. Több vágóhÃdon is megfordult, hogy kipróbálja ütéseinek erejét a levágott bikák szarvain. Hogy sikerrel ki tudjon állni a bika ellen, tudta, hogy a 100 métert 15, de inkább 13 másodpercen belül kell futnia, ami azt jelentette, hogy súlyát 80 kilóra kell csökkentenie. Kipróbálta a bikák kitartását futás közben úgy, hogy a folyó túlpartján együtt futott velük. Mindennapi rutinedzésként négykor kelt és nyolc kilométert futott a Hachiman templomig és vissza. Reggeli után kétórás karateedzés következett, délután ugyanaz három órán keresztül.
1953. januárjára túl voltak az elÅ‘készületeken – Oyama is, aki akkor huszonkilenc éves volt, és a Shochiku Motion Pictures Co. filmesei is. A hely, amit kiválasztottak, a tengerparton volt, Yawataanál, Tateyama közelében. A bikák súlya 500 kilogramm volt, szarva 25 cm hosszú, tövénél 7,5 cm átmérÅ‘jű. A küzdelem kezdetekor Oyama megragadta az állat fejét és megpróbálta a földre dönteni, de az ellenállt. Oyama terve az volt, hogy az állatot a földre rántja, majd ott letöri a szarvát. Öt perc küzdelem után mindketten kezdtek fáradni. Ekkor a bika hirtelen rátámadt Oyamára, aki a hátára esett, a bika megdöfte. Hatalmas erÅ‘feszÃtéssel Oyama talpra állt és sikerült megállÃtania a bika támadását. Észlelte, hogy a bika ugyanolyan fáradt, mint Å‘, és megpróbálta leütni a szarvait álló helyzetben, de nem járt sikerrel. Tudta, a bika fejét mereven a földhöz kell szorÃtania, ha le akarja törni a szarvakat. Egy újabb támadásba kezdett, megpróbálta teljesen kimerÃteni a bikát. Ezúttal sikerült lebirkóznia, és jobb kézzel lecsapta a szarvait. Sikerrel járt – nem ölte meg a bikát, de legyÅ‘zte szabad küzdelemben. Nagyon elégedett volt magával. Bemutatta, mire tesz képessé a kemény edzés és a karate. Megmutatta, mekkora önuralommal rendelkezik, ugyanakkor olyan nevet teremtett önmaga számára, amit mindenki meg fog ismerni. Gyermekkori álmai most végre valóra válhatnak. A küzdelem harmincnégy percig tartott. Azt, hogy mi lett a film sorsa, sajnos nem tudjuk. Sok mindent mesélnek arról, Oyama hány bikát gyÅ‘zött le, de jelentés csak négy vagy öt esetrÅ‘l áll rendelkezésünkre. Emellett kÃsérletezett halott bikákkal is és ötvenkét esetbÅ‘l negyvennyolcban sikerült a szarvakat letörnie. Három bikát ölt meg úgy, hogy nyakukat kicsavarta.
A TUDÃS TOVÃBBADÃSA
Oyma nyitott egy szabadtéri dojót Mijiróban, Tokió egyik negyedének parkjában. ElsÅ‘ segÃtÅ‘jének Kenji Masushimát választotta. Oyama összeszedte és alkalmazta minden technikai tapasztalatát és oktatási módszereit. Kezdetben háromszáz tanÃtványa volt. A kezdetleges oktatási körülmények ellenére az érdeklÅ‘dés nagy volt, sokan akartak a dojóban edzeni. Mindaz, amit Oyama elért, váltotta ki ezt a nagy érdeklÅ‘dést. Oktatóként csatlakozott hozzájuk Eiji Yasuda, aki Kenji Masushimával nagy segÃtségre volt Oyamának. Oyama felkeltette a Japánon kÃvüli világ érdeklÅ‘dését is. Ajánlatot kapott egy Bradshaw nevű szervezÅ‘tÅ‘l, hogy vegyen részt egy bemutató körúton az USA-ban és Dél-Amerikában. A körút nagy sikert hozott, de sajnálatos módon megszakadt. A lelkes közönség elÅ‘tt megtartott chicagói megnyitó est után, ahol Oyama bemutatta töréstechnikáit és megküzdött egy bikával, aminek mindkét szarvát letörte, az állatvédÅ‘ szervezetek azonnali és heves tiltakozási akciót indÃtottak az országban. Az újságokban megjelentek Oyama sikerei, ugyanakkor az állatvédÅ‘k kritikái is. A körutat meg kellett szakÃtani, de Oyama mégis újra megmutatta a képességeket, amelyek benne és a karatéban rejlenek.
 AZ ELSÅ DOJO
A szabadtéri dojo megnyitása óta két év telt el, és Oyama egyben érezte a szükségességét egy valódi dojónak. Sikerült találnia egy termet, amit egy balettstúdióval közösen használtak a Rikkyo Egyetem mögött Ikebukuróban, nem messze attól a helytÅ‘l, ahol a ma is létezÅ‘ Honbu áll. Masami Ishibashi és Ken Minamoto voltak a segÃtÅ‘társai. Eiji Yasuda és Masami Ishibashi ma is tagjai a szervezetnek, mindketten a hetedik dan fokozat birtokosai. Az ötvenes évek végén Oyama gyakran vett részt egy hónapos utakon, ilyenkor instruktorai tartották az edzéseket. Mindegyiküknek elÅ‘zetes tapasztalatai voltak Goju-ryuban, illetve Shito-ryuban, tudásuk sokat jelentett a kata- és technikai edzéseken. Shihan Yuzo Goda, aki jelenleg hétdanos, saját dojója van Tokióban, akkor kezdett tanulni Oyamánál. Ezt meséli azokról az idÅ‘krÅ‘l: minden ötletet kipróbáltak a gyakorlatban, hogy lássák, használható-e. A küzdelem teljes kontakttal ment, amivel sokan nem tudtak megbirkózni és abbahagyták az edzést. A szabad küzdelem és kemény fizikai edzés volt a két legfontosabb része az edzéseknek, nem úgy mint a hagyományos karatéban, ahol a technikai edzés a fontosabb. A kemény küzdés hamar bevezetésre került a kezdÅ‘k számára is, gyakran az alapok megtanÃtása elÅ‘tt. Sokaknak nem volt karateruhája, saját készÃtésű ruhát, vagy duzsdó-git viseltek helyette.
Azzal a céllal, hogy többet megtudjon az ázsiai harci művészetekrÅ‘l és természetesen, hogy próbára tegye képességeit, Oyama Délkelet-Ãzsiába utazott. Ellátogatott Okinawára, Hongkongba, Jávára és Thaiföldre. Hongkongban alkalma volt találkozni egy idÅ‘sebb, Chin nevű kÃnaival. Oyama késÅ‘bb nagy tisztelettel és csodálattal beszélt róla. Chin technikái kör mentén mozogtak, és védték a támadásokat, amit Oyama attól fogva átvett és tovább adott. Egy rövid ideig együtt edzettek. Nem sokkal azután, hogy elhagyta Hongkongot, Oyama máris kipróbálhatta az új technikákat egy thai-boksz harcos ellen, aki korábban könnyedén legyÅ‘zött számos japán karatézót. A harcos neve „Fekete Kobra†volt, Å‘ volt a váltósúlyú bajnok. Az elsÅ‘ menetben a thai-boksz harcos gyors rúgásai és ütései komoly gondot okoztak Oyamának. Végül sikerült egy sorozat körÃves rúgással eldöntenie a küzdelmet. Å volt az elsÅ‘ karateka, aki le tudta gyÅ‘zni ezt a thai-boksz harcost.
Újra meg kellett küzdenie egy bikával. 1956. november 11-én Mas kiállt egy 600 kilogramm súlyú bika ellen, Tokióban, a Dennen Coliseumban. A japán állatvédÅ‘ szervezet megkÃsérelte a küzdelem letiltását, aminek az lett a következménye, hogy a Metropolitan RendÅ‘rség megtiltotta, hogy Oyama megölje a bikát vagy letörje a szarvát. Oyama tiltakozott, és elhatározta, hogy mindenképp megtartja a bemutatót. Amint mindketten az arénába léptek, a bika megrémült a fényszórók és a villanólámpák fényétÅ‘l. Pár perc múlva Oyama könnyedén a földre döntötte a megbénult állatot. A nézÅ‘k sokkal többet vártak és csalódottak voltak. Masnak el kellett tűrnie a nézÅ‘k kritikáját, ami lekicsinyellte teljesÃtményét – de hát a nézÅ‘k nem láthatták át a valós helyzetet.
 KYOKUSHINKAI
A Kyokushin szervezet megszületése egy templomi szertartás során történt, a Mitsumine-san hegyen. A Kyokushin név úgy fordÃtható: „Az igazság legvégsÅ‘ egyesüléseâ€. Az ezt jelentÅ‘ három kanji jelet egy kalligráfiamester, Haramotoki Ãrta le, és felkerült a dogi kabátjának bal oldalára. A Zen szerzetesek a meditáció során az ég felé emelték kezüket, összetéve úgy, hogy nyÃlás maradt a hüvelyk és a mutatóujj között. Ezt hÃvják kankunak. Masutasu karatéjának elÅ‘ször volt neve és szervezete.
Shihan Bobby Lowe (ma 8 danos), Amerikában élÅ‘ kÃnai, akit Oyama a hawaii bemutatón ismert meg, eljött Tokióba, hogy intenzÃven eddzen abban a karatestÃlusban, amit olyan hatásosan mutatott be Oyama; akinek segÃtségével Lowe létrehozta az elsÅ‘ dojót Japánon kÃvül.
A DOLGOK ROSSZRA FORDULNAK
1957-ben eljött az ideje egy újabb bemutató körútnak az USA-ba, Mexikóba és Európába. A mexikói bemutató botrányos volt, tejes leégés Oyama számára. Ha éppen a deszkák nem valami különlegesen kemény fafajtából készültek, akkor a téglák voltak olyanok, amiket kifutópályák készÃtésére használnak. A hÃres töréstechnikai bemutatókon semmi sem akart eltörni. A Kyokushin közel állt ahhoz, hogy léte veszélybe kerüljön. Oyama megküzdött egy bikával, de nem tudott rendes fogást venni rajta, és a bika kellemetlenül hasba döfte. Oyama hat hónapig lábadozott utána. Ez volt az utolsó bikával való küzdelem. Néhány évvel késÅ‘bb Oyama megkÃsérelte valóra váltani régi álmát, hogy megküzdjön egy medvével. Ezzel a gondolattal ment Hokkaidóra, de hamarosan rájött, hogy az álom valóra váltása elképzelhetetlen, és hazautazott.
MI A KARATE?
A körutaknak és Oyama teljesÃtményének eredményeképpen egyre inkább szükségessé vált egy könyv megjelentetése. A Shotokan stÃlust művelÅ‘ Nishiyama egy jól kidolgozott könyvet adott ki nemrég, de Oyama sem volt sokkal lemaradva mögötte. Richard Kim és mások segÃtségével kiadták a „Mi a karate?†cÃmű könyvet. Legmerészebb álmaikat is meghaladóan nagy sikert ért el. 1976-ig a könyv több mint 250 000 példányban kelt el, három átdolgozott kiadást ért meg. RendkÃvül érdekes a könyv technikai része, a történelmi viszont még izgalmasabb. A karate nem maradhat nyugalomban, fejlÅ‘dnie kell, annak megfelelÅ‘en, amit Mas Oyama a könyvében megfogalmaz. 1959-ben Oyamát meghÃvták oktatni az FBI-központba, Washington D.C.-be és a West Point Katonai Akadémiára. A korábbi FBI-ügynök, Donald Buck segÃtségével megalapÃtotta a második Japán határain kÃvüli iskoláját San Franciscóban.
1961-ig számos oktató tanÃtott a tokiói legfÅ‘bb dojóban, köztük Yasuhiko Oyama, Tadashi Nakamura, Shigeo Kato és Akio Fujihara. Maga Oyama is újra oktatott a tanÃtványok kérésére.
 TISZTÃRA MOSNI A BECSÃœLETET
1962-ben a thai-boxolók, a Muay Thai, kihÃvták a japán karate-elitet, amire Japán nem adott választ. Oyama kötelességének érezte, hogy felvegye a kesztyűt, annak ellenére, hogy számos karateka szenvedett vereséget a thaiaktól. Tapasztalatból tudta, milyen nehéz a feladat, ezért három legeslegjobb karatekáját küldte Thaiföldre. A három küzdelembÅ‘l kettÅ‘t megnyertek, Ãgy visszaállÃtották Japán régi dicsÅ‘ségét.
AZ ÚJ HONBU DOJO
A régi balettstúdió hamarosan szűk lett; egy új Honbu dojo tervei készltek el 1962-ben. Két évbe tellett, mire be lehetett költözni az új dojóba. A Kyokushin új dojójának négy emelete volt, az öltözÅ‘k az alagsorban kaptak helyet, a recepció és a kisebbik dojo a földszinten volt, a nagy dojo az emeleten. A második emeleten irodák voltak, az épület felsÅ‘ részén lakószobák. A hetvenes évek végére ez a dojo is kicsinek bizonyult, egy még újabb tervezése kezdÅ‘dött meg, de a tokiói magas telekárak miatt az épÃtkezést el kellett halasztani. Ugyanakkor, amikor a Honbu dojo megnyÃlt, 1964-ben, megalakult a Nemzetközi Karate Szervezet (IKO). Eisaku Satót választották elnöknek, az alelnök Matsuhei Mori, az igazgató Masutatsu Oyama. Mikor Sato késÅ‘bb, 1966-ban Japán miniszterelnöke lett, helyét Mori vette át, Hideo Shiotsugo lett az alelnök. Helyüket Mori 1985-ben bekövetkezett haláláig megtartották. Akkor változott Oyama cÃme Sosai-ra, a szervezet vezetÅ‘jére. A tagországok a világ minden részérÅ‘l életre szóló kapcsolatban forrtak össze.
 JÓ REKLÃM
Oyama idÅ‘ben rájött, hogy a médiákkal tartott jó kapcsolatok révén népszerűsÃthetÅ‘ leginkább a karate.
A "This is Karate" cÃmű könyv kategóriájában úttörÅ‘nek számÃt, kiadása után számos könyv jelent meg a Kyokushinról. A "Modern Karate" cÃmű magazin elÅ‘ször 1965-ben jelent meg. Tizenkét év múlva cÃmét Power-karatéra változtatták, emellett angol nyelven is megjelent egy hasonló újság, "Quarterly Kyokushinkai Magazine" cÃmen.
Egy képregény is született a Kyokushin ihletésére, "Karate Baka Ichidai" cÃmen, amit késÅ‘bb rajzfilmnek is feldolgoztak a tv számára. Az elsÅ‘ világbajnokság elÅ‘tt egy másik képregény is készült, "Isteni Kéz" cÃmmel. A népszerűsÃtés, a reklám olyan dolog, ami Oyama és a Kyokushin számára mindig fontos volt, és amit sikeresen alkalmaztak. Egyik eredménye ennek az a film, ami 1979-ben készült, és Masutatsu Oyama életét dolgozza fel. Oyama egyre inkább közéleti emberré, lelkes szónokká vált. Jelenleg Japánban többen vannak, akik úgy ismerik, mint aktÃv politikai szónokot, mint azok, akik a világ legnagyobb karate-szervezetének vezetÅ‘jét látják benne.
Minden reklámtevékenység ellenére Oyama határozottan korlátozta az új dojók megnyitását, különösen Japánban. 1974-ben mindössze 14 elismert "Branch Chief" (dojo minÅ‘sÃtett oktatóval) volt Japánban. A növekedést indokolja az, hogy bevezetésre került az "uchi deshi" rendszer - bentlakásos rendszer, amelyben a tanÃtványok szerzetesként élnek. Alá kell Ãrniuk egy szerzÅ‘dést, aminek értelmében naponta két-háromszor edzenek felügyelet alatt általában három éven keresztül, és kötelességeikhez tartozik a dojo rendben tartása. Rendes esetben a tanÃtvány eléri az elsÅ‘ vagy második dan fokozatot, és jogot szerez arra, hogy saját dojót nyisson.
Az uchi deshik szállása a Honbu közelében lévÅ‘ Wakajishi-Ryuban van. RendkÃvül szigorú szabályok szerint élnek és keményen kell edzeniük, ugyanakkor a trendszer számos kiemelkedÅ‘ oktatót nevelt már fel. A jelenlegi uchi deshi rendszert Howard Collins és Takumi Higashishidani hatvanas évekbeli kétéves honbubeli tartózkodása alapozta meg. A külföldi dojók, amelyek kellÅ‘ pénzügyi háttérrel rendelkeznek, segÃtÅ‘ oktatókat kaphatnak Japánból. A legtöbben Ausztráliába és az USA-ba mentek, Európába csak kevesen, aminek az az oka, hogy az európai oktatók többsége edzett már Japánban. A világ karate-szervezetei közül a Kyokushin az egyik legnagyobb. A növekedés és a haladás az ötvenes évek óta, mióta a módszer kialakult, rendkÃvül gyors.
A SZÃZ ELLENFELES KUMITE
Oyama elképzelése az volt, hogy a legvégsÅ‘ erÅ‘próba a karatéban legyen küzdelem száz, egymás után következÅ‘ ellenféllel. Az ötlet a hÃres kardvÃvó szamurájtól, Yamaoka Tesshutól származik. Mindeddig a következÅ‘k teljesÃtették a próbát Japánban: ()-jelben a teljesÃtés ideje, állampolgársága.
 Steve Arneil 9 Dan (1965 Anglia)
 Tadashi Nakamura 9 Dan (1965 Japán)
 Shigeru Oyama 8 Dan (1966 Japán)
 Loek Hollander 8 Dan (1967 Hollandia)
 John Jarvis 5 Dan (1967 Új-Zéland)
 Howard Collins 7 Dan (1972 Wales)
 Miyuki Miura 4 Dan (1972 Japán)
 Shokei Matsui 8 Dan (1987 Japán)
 Ademir de Costa 6 Dan (1987 Japán)
 Keiji Sampei 7 Dan (1989 Japán)
 Akira Masuda 5 Dan (1994 Japán)
 Kenji Yamaki 4 Dan (1995 Japán)
 Fancisco Filho 5 Dan (1995 Március, BrazÃlia)
 Hajime Kazumi 4 Dan (1999 Március, Japán)
 Klaus Rex 5 Dan (2002 Decermber, Spanyolország)
 Naomi Ali née Woods 3 Dan
(2004 Július, Ausztrália. Az első nő,
aki sikeresen teljesÃtette a kihÃvást)
 Artur Hovhannisian 3 Dan (2009 Március, Örményország)
OSU-NO SEISHIN
Sosai Oyama 1994. április 26-án, rövid betegség után elhunyt. Nem sokkal azelÅ‘tt a szervezetnek egy új jelmondatot adott: Osu-No Seishin, az állhatatosság szellemét, a stÃlus alapvetÅ‘ filozófiája melletti kitartást. „Soha ne add fel†– ez az Osu-No Seishin lényege a Kyokushin számára.
Sosai Oyama élete során számtalan emberre volt hatással a Kyokushin karate révén. Bármit is tett, jót vagy rosszat, azt tudnunk kell: soha nem találkozunk még egy olyan emberrel, mint ő volt.
Emlékmű a Mitsumine-san hegyen Emlékmű Szentesen
SZIMBÓLUMOK
Kanji
 | A jel a japán kanji Ãrással készült, három szó összevonásából.
KYOKU - legtávolabbi, alapvető
SHIN - igazság, valóság
KAI - találkozni, összekapcsolni
A KYOKUSHINKAI jelentése: "Találkozás a végső igazsággal."
| Kanku
|  | A jel a kyokushin karate szimbóluma.
Az alsó és felső részen a csúcsok az egységet, az oldalsó tompa részek az erőt, a középső kör a végtelent, a külső kör a harmóniát és a körmozgást jelképezik.
| |
|
|
|
vendég: 14, tag: 0 ...
legtöbb 73
(tag: 0, vendég: 73) - nov 17 : 05:08
Tagok: 23
Legújabb tag: gyimesit |
|
|
- Németh Z
[ 1 hét, 3 nap, 11 óra, 56 perc, 59 mp ezelőtt ] - KollárEndre
[ 2 hét, 5 nap, 11 óra, 18 perc, 17 mp ezelőtt ] - Melinda
[ 2 hét, 5 nap, 21 óra, 47 perc, 46 mp ezelőtt ] - Attez
[ 4 hónap, 6 nap, 20 óra, 44 perc, 28 mp ezelőtt ] - Kovács Ferenc
[ 4 hónap, 1 hét, 5 nap, 34 perc, 17 mp ezelőtt ] - Monyec
[ 4 hónap, 1 hét, 5 nap, 11 óra, 2 perc, 18 mp ezelőtt ] - Viola
[ 4 hónap, 2 hét, 1 nap, 16 óra, 55 perc, 3 mp ezelőtt ] - attila
[ 4 hónap, 2 hét, 3 nap, 1 óra, 50 perc, 7 mp ezelőtt ] - BGabo
[ 4 hónap, 2 hét, 5 nap, 12 óra, 41 perc, 9 mp ezelőtt ] - toth zoli
[ 4 hónap, 3 hét, 5 nap, 6 óra, 58 perc, 25 mp ezelőtt ]
|
|
|
Figyelem! Oldalunk a Mozilla Firefox és az Opera böngészökre van optimalizálva, ezért a bejelentkezéshez ajánlott böngészök: Firefox
 vagy az Opera (Magyar verzió)
 (letöltéshez klikkelj a képekre!) |
|
|
